Mi a Dosage módszer?
Kivonat dr. Németh Csaba 2019. december 13-án, az MGVTE nyílt szakmai napján és díjátadóján, a tenyészérték-becslés témakörében tartott előadásából.
A pedigreequery.com honlapon, ha egy lóra rákeresünk, akkor a fejlécben a származása alapján becsült teljesítményére utaló számsort láthatunk. Az értékelő módszer megismeréséhez vegyük példának a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Dióspusztai Ménesébe 2019. novemberében érkezett új fedezőmén, Mokarris (USA) adatait. Mit rejtenek az alább kiemelt, DP, DI, CD rövidítések?
A válasz megértéséhez először egy kis történeti áttekintés szükséges.
A versenylótenyésztés megszállott kutatói a genetika tudományos alapjainak felfedezése előtt is keresték a kapcsolatokat az ősök és az utódok teljesítménye között. A versenylovak tenyészértékének megismerésére irányuló egyik eljárásnak a kitalálója Jean Joseph Vuillier francia katonatiszt volt az 1900-as évek elején. Feltűnt neki, hogy bár sok mén állt tenyésztésben az elmúlt évszázadokban, mégis csak néhánynak volt kiemelkedő hatása az utódokra, meghatározó hatása a fajta teljesítményének fejlődésére. A pedigrékben 12 generációra visszatekintve kiválogatta a leggyakrabban szereplő ősöket, amelyek különleges hatásukkal képesek voltak teljesítményt adagolni (dosage) az utódaik nemzedékeibe, és ezeket a méneket elnevezte „chefs de race”-nek (a fajta mesterei). A teljesítményt hozzáadó képességre utalva a módszert „Dosage”-nak (adagolás) nevezte el. A fajtát kialakító fedezőmének közül az 1800-as évekkel bezáróan 15 ménnek és egy kancának adta meg a „chefs de race” minősítést. A populációgenetika tudományának kialakulása előtt ráérzett a javító hatású fedezőmének kiválasztásának lehetőségére és szükségességére.
A „Dosage módszer” továbbfejlesztője az 1960-as években szintén nem egy tudós, hanem egy racionális gondolkozású ügyvéd, Dr. Franco Valora volt. Átlátta, hogy minden kanca tenyésztési értékét az adott kor eszközeivel lehetetlen objektíven kidolgozni, és a fedezőmének többségéről sem áll rendelkezésre kellő mennyiségű adat, ezért ő is a fajtában kiemelkedőt alkotó ménekre építette a tenyészérték-becslési módszerét. Ő már a méneknek a pedigrében való megjelenési gyakoriságán kívül azok minőségét is értékelni próbálta.
Kidolgozott egy eljárást, amelynek segítségével egy-egy ló származásának elemzésével következtetésekre jutott a ló örökletes hátterében található tulajdonságok jellegére. Nem jónak vagy rossznak akarta minősíteni az adott lovat, hanem az örökölt tulajdonságai jellegéről akart képet kapni. Felismerte, hogy a nagy hatású fedezőmének különböző tulajdonságcsoportokban adtak kiemelkedő utódokat, aminek alapján a „chefs de race” fedezőméneket 5 kategóriába sorolta. Az egyik kategóriába sorolt fedezőmén nem jobb vagy rosszabb volt a másik kategóriába soroltnál, hanem más, eltérő tulajdonságokban kiemelkedő. A rövid távon kiváló mén nem jobb a hosszútávúnál, hanem más. A csikó származási adataiból nem a várható teljesítményét kívánta előre jelezni, hanem az öröklött tulajdonságai minőségét. Kiválogatta tehát a fajta történetének legnagyobb hatású 120 fedezőménjét, és jellemző tulajdonságaik alapján öt alkalmassági kategóriába sorolta azokat.
A „chefs de race” (a fajta mesterei) fedezőmének 5 kategóriája Valora szerint:
Brilliant, Intermediate, Classic, Stout, Professional
Varola „Dosage módszere” nem a fizikailag megjelenő lótípust, hanem a származási típust vizsgálja.
A „modern Dosage módszer”
Vuillier és Valora módszerét továbbfejlesztették, és a „modern Dosage módszer”, melynek képviselője Steven Roman, már arra törekszik, hogy a versenylovak származása alapján megbízható jellemzést tudjon adni a várható egyedi képességeikről is.
Roman megtartotta a mének 5 kategóriáját, de a csoportba sorolás rendező elve egyre inkább a sebesség és az állóképesség megítélésén alapszik. A Brilliant kategóriába a nagy gyorsaságot örökítők tartoznak, a Professional kategóriába pedig az igazi távgyaloglók. A közöttük lévő három kategória az átmeneti típusokat mutatja. A Dosage mai hipotézise szerint a sebesség és az állóképesség két olyan tulajdonság, ami ellentétben áll egymással, az egyik feláldozódik a másik javára. Ezért, ha a mének 5 kategóriáját logikailag egymás mellé helyezzük, akkor a sorban az egyik szélre a gyorsak, a másik szélre az állóképesek kerülnek, és közöttük helyezkednek el az átmeneti kategóriák.
Ez a módszer nem veszi figyelembe a közvetlen ősök teljesítményét, csak a „chefs de race” besorolású ősök hatását próbálja felbecsülni. Nem veszi figyelembe a lovak alkatát, fizikai megjelenését, hanem csupán a származási adatokból kalkulál. Kizárólag azt vizsgálja, hogy a kiemelkedő képességű, valamely tulajdonságcsoportban javító hatású fedezőmének mekkora arányban találhatóak meg a csikó pedigréjében.
Roman a Valora által besorolt 120 fedezőmén mellé további méneket vett fel a „chefs de race” mének csoportjába, így ma már az általa minősített javító hatású mének száma meghaladja a kétszázat. (A mének listája a cikk alján letölthető.)
A „modern Dosage módszer” azt feltételezi, hogy a pedigrében szereplő ősök a kategóriájukra jellemző tulajdonságokat adnak át az utódnak, de minél távolabbi ősi sorban találhatóak, annál kisebb mértékben. A „modern Dosage módszer” a származási lapon 4 ősisort vizsgál. Ebben a módszertanban ez a tulajdonságátadás pontok átadásában testesül meg.
Az első ősisorban található „chefs de race” minősítésű szülő után 16 pontot kap a vizsgált ló (esetünkben Mokarris (USA)), a második sorban lévő után 8, a harmadik után 4, a negyedik után 2 pont jár. Ha a mént az átmeneti jellege miatt két kategóriába is besorolták, akkor az utána járó pontok fele az egyik, fele a másik kategóriához adódik.
Ha az ősöknek a pedigrében elfoglalt helyüknek megfelelő pontjait beírjuk az ős minősítése szerinti csoportba, akkor megkapjuk a „Dosage Profile” (DP) szerkezetét.
DP ábra
A Dosage Profile pontosabb érzékelhetősége érdekében a gyorsaságra és az állóképességre utaló pontok arányából egy indexet képezhetünk, ez a „Dosage Index” (DI), ami a gyorsasági pontok és az állóképességi pontok hányadosa. A magasabb a DI érték gyors lovat, az alacsonyabb távbírót jelez.
DI ábra
A Center of Distribution (CD) érték számítása egy picit bonyolultabb, de összefoglalva azt mutatja meg, hogy egy +2 és -2 érték közötti skálán a sebességet és az állóképességet örökítő szülők mekkora mértékben billentik el a sebesség/állóképesség egyensúlyt valamelyik irányba. Ha a CD értéke (+) előjelű, akkor a sebességet örökítő ősök vannak túlsúlyban, ha a CD értéke (-) előjelű, akkor a távbírást örökítő ősök pontszáma a nagyobb a pedigrében.
CD ábra
Alkalmas-e a „modern Dosage módszer” a versenylovak várható teljesítőképességének megítélésére?
Véleményem szerint:
- a Dosage módszer nem vizsgálja a ló alkati tulajdonságait, ami rontja az eredmény szakmai megbízhatóságát;
- a Dosage módszer figyelmen kívül hagyja az anyai oldal teljesítményét, és még az apát sem értékeli, kivéve, ha az „chefs de race” minősítésű mén;
- a Dosage módszer kizárólag a származásban szereplő „chefs de race” minősítésű ménekre alapoz, ezért a Dosage módszerrel végzett teljesítmény előrejelzés genetikai megalapozottsága és ezzel a megbízhatósága csekély, de tendenciájában mégis mutat valamit, ami az egyéb ismereteinket kiegészítve segítségünkre lehet a tenyésztési vagy vásárlási döntéseink meghozatala során;
- a Dosage módszer értéke a „chefs de race” fedezőmének táblázata, mely az angol telivér fajta legnagyobb hatású ménjeit kategóriákba sorolja, segédeszközt adva az érdeklődők kezébe a pedigrék elemzéséhez.
A Dosage módszerrel foglalkozók a tevékenységüket inkább művészetnek tekintik, mint tudománynak.
Összességében nem tanácsolom senkinek, hogy csupán csak a Dosage módszerre támaszkodva induljon el lovat vásárolni, de a kiszemelt ló jobb megismerésének ez a módszer is az egyik eszköze lehet.
A Dosage módszer szemléletformáló erénye, hogy a vele foglalkozóban tudatosítja a különböző versenytávokra alkalmas lovak származási (genetikai) hátterének különbözőségét.